Nyugdíjunk veszélyben!

Az állami nyugdíjrendszer 1992 óta folyamatosan hiánnyal küszködik
Így mára több mint 500 millió forint hiányzik a nyugdíjpénztárból !

 

Kicsit hosszú olvasmány,de aki szeretne tisztán látni elolvassa !

 

Ha Önnek feltenném azt a kérdést, hogy vajon véleménye szerint elegendő lesz-e a megélhetéshez az állami nyugdíja, amikor Ön eléri a nyugdíjkorhatárt, mit válaszolna?

Van egy olyan sejtésem, hogy erre a kérdésre 10-ből

legalább 6 embertől nemleges választ kapnék.

A maradék 4 emberből 2-en mondanák azt, hogy ők úgysem érik meg a nyugdíjas kort,

a másik kettő pedig valószínűleg elegendőnek tartaná az állami nyugdíjat. 

Véleményétől függően bármelyik csoportba is tartozzon, szeretném most Önnek feketén fehéren, félrebeszélések és ígérgetések nélkül tényszerűen bemutatni a Magyarországi Nyugdíjrendszer jelenét és jövőjét.
Hazánkban a nyugdíjrendszer 3 pillérű, amely pillérek a következők:
Állami nyugdíj
Kötelező magán nyugdíjpénztárak
Önkéntes megoldások
 
Az állami nyugdíj: Magyarországon ún. felosztó-kirovó rendszer működik, ami annyit jelent, hogy az állam az egyik hónapban az aktív dolgozóktól levont nyugdíjjárulékból fedezi a következő hónapban a nyugdíjasok támogatását. A rendszer nagy előnye, hogy mentes a befektetési kockázatoktól, azonban a hátránya még ennél is nagyobb: Nagyfokú politikai kiszámíthatatlansága miatt a majdani nyugdíj összegét politikai döntések határozhatják meg, az egyén csak minimális mértékben tudja a saját nyugdíját, illetve annak összegét befolyásolni. Optimális működéséhez értelemszerűen két dolog lenne elengedhetetlenül szükséges:
Megfelelő számú gyermeknek kellene születnie,
Illetve nem elég csak „megszületni” de a foglalkoztatottságnak is megoldottnak kellene lennie, hogy legyen kitől levonni a járulékokat.
Sajnos ma Magyarországon mind a két alapfeltétel rohamosan rosszabbodik. Csökken a gyermekvállalási kedv.  Amíg a rendszerváltás előtt időszakban az átlagos gyermek szám egy családban 2-3 volt, addig napjainkban jó, ha egy születik. Ennek hatásaként szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy öregedő társadalomban élünk, egyre több a nyugdíjas korú, akit el kellene „tartanunk”, viszont egyre kevesebb aktív dolgozótól lehet az erre szolgáló járulékot levonni.  A nyugdíj összege tehát folyamatosan csökken. Arról nem is beszélve, hogy a foglalkoztatottság mennyisége és minősége is egyre kritikusabb szinten van, és akkor el is érkeztünk a második feltétel elégtelenségéhez.
Kevés az alkalmazott, sok a vállalkozó, sokan vannak jó magyar szokás szerint minimálbérre bejelentve, holott annál többet keresnek. Arányaiban nagy a száma a rokkant nyugdíjasoknak, és munkanélkülieknek is, egy szóval kevés a gazdasági szinten levonható nyugdíjkifizetésre szánt járulék összege! Ha ez még nem lenne elég, akkor a jövőben egy kevesek által ismert, de annál fontosabb tényezővel kell már most számolnunk, amely tovább rontja a helyzetet:
Ratkó gyermekek: Azok a gyermekek (mára már felnőttek) akik a Ratkó korszakban, tehát 1950 és 56 között születtek, a közel jövőben (2013-ban) fogják elérni a nyugdíj korhatárt. A Ratkó korszakról azt érdemes tudni, hogy Magyarországon abortusztilalom volt, amelynek következtében a népességgyarapodás üteme jelentősen felgyorsult, ezáltal rengeteg gyermek született. Ennek köszönhetően 2013-tól várható egy olyan nyugdíjba vonulási „roham” amely egyszerre vesz le a mérleg egyik nyelvéről és rak át a másikra, hiszen rengeteg aktív dolgozóból lesz nyugdíjas!
„Szerencsére” az állam felismertre ezt a deformációt és 2013-as hatállyal törvényileg új számítási módszert vezetett be, amelynek következtében a nyugdíj mértéke az életkereset 60%-ának megfelelő összeget fog eredményezni, a korábbi 75%-kal ellentétben! Leegyszerűsítve tehát azt lehetne mondani, hogy aki 2013 után megy nyugdíjba annak az eddigi átlagkeresetének valamivel több, mint feléből kell majd megélnie!De sajnos ez sem igaz, mert egyrészt a munkaviszonyának köszönhetően nem mindenki fogja megkapni a maximális 60%-ot, (nem is beszélve azokról, akik eleve kimaradnak az állami nyugdíjrendszerből) másrészt pedig a nálunk is alkalmazott ún. Svájci indexálás nem garantálja azt, hogy a nyugdíj is a keresetekkel arányosan fog emelkedni, így az évek alatt egyre kevesebbet érhet majd ugyanaz a nyugdíjösszeg!
A kötelező magán nyugdíjpénztárak: Nem véletlenül van a nevében, hogy kötelező az állam ugyanis már 1998-ban bölcs volt mikor kötelezővé tette az állami nyugdíj kiegészítésére szolgáló magán nyugdíjpénztárakba való belépést, mégpedig abból a kiindulásból, hogy az állampolgárok nem ismerik fel a nyugdíjuk jövőbeni elégtelenségét, éppen ezért önszántukból nem is takarítanak meg erre a célra. A pénztár tőkefedezeti elven működik, a tag az összegyűlt pénzösszeget a nyugdíjkorhatár elérése után egy összegben felveheti, vagy a statisztikai átlagéletkorig hátralévő hónapok számával elosztva, havi nyugdíjként kérheti. Ennek az állami felelősségvállalásnak köszönhetően a pénztárba belépő, bejelentett munkavállalók a bruttó bérük 8%-át kötelesek elhelyezni egy általuk választott magánnyugdíjpénztárba, amit a munkaadó saját költségén további 2%-kal kiegészíthet! Mondhatnánk azt is, hogy ez egy fokkal igazságosabb kiegészítés, mint a tisztán állami-, hiszen az ember a „saját nyugdíját” gyűjti egy számlán, aki többet keres annak a nyugdíja is magasabb lesz, illetve a politika keze is kevésbé éri el a pénztárakat. Ne feledjük el azonban, hogy Magyarországon élünk ahol semmi sem olyan szép, mint amilyennek elsőre látszik. Egyrészt ugyanis a kötelező magán nyugdíjpénztári tagsággal az államtól kapott nyugdíj 25%-kal kevesebb lesz, így ezt a rész a pénztárnak kell kitermelnie! Az utóbbi 10 év adatai viszont nem azt igazolják, hogy a pénztárak képesek lennének erre! 
Másrészt 2008 januárjában bevezették a központosított tagdíjbevallási és -befizetési rendszert, amelynek köszönhetően a munkavállalótól levont járulék nem rögtön kerül a pénztár, ezáltal a munkavállaló számlájára, hanem a beazonosításig (akár 9-12 hónapig) az „APEH kezeli” azt. Amíg az azonosítás meg nem történik, a befizetett pénzünk természetesen hozamot nem termel, sőt még az értékét sem tartja meg. Gyakorlatilag tehát azt lehet mondani, hogy a kötelező öngondoskodás ezzel a fajtájával valójában az államháztartás átmeneti hiányát próbálják áthidalni, így nem is nagyon érdekük a beazonosítás „siettetése”. Ennek ellenére a magánnyugdíjpénztár egy hatékony kiegészítője lehet az állami nyugdíjnak, de csak abban az esetben, ha megfelelően van kiválasztva és figyelve. Arról, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy a kötelezően levont 8% valóban értünk dolgozzon.

Önkéntes megoldások: 

A gondoskodás harmadik és egyben legszabadabb pillére. Míg a kötelező magánnyugdíjpénztár szolgáltatásával az állami nyugdíj egy része helyettesíthető, addig a harmadik pillér, alapvetően az első két pillérből származó nyugdíj kiegészítésére szolgál. Számos fajtája létezik, melyekre mind igaz, hogy tisztán önkéntes alapon működnek, a szerződő dönti el, hogy melyik konstrukciót milyen díjfizetéssel és kockázatviseléssel választja, azonban a munkáltató ebben az esetben is adhat kedvező feltételekkel kiegészítést. Legtöbbször adókedvezmény / állami támogatás is igénybe vehető az önkéntes gondoskodásokra, az állam így próbálja ösztönözni az állampolgárokat, hogy biztosítsák be a jövőjüket!
Fajtái:
Önkéntes nyugdíjpénztár: A leggyakoribb harmadik pillér. A magánnyugdíjpénztárhoz hasonlóan a befizetett összeg egy egyéni számlán gyűlik, és a díjfizető határozza meg, hogy kockázatvállalási hajlandóságának megfelelően milyen befektetési portfóliót választ.  
Nyugdíj elő takarékossági számla: A NYESZ egy olyan befektetési forma, amely lehetővé teszi, hogy kamatadó mentesen, elő takarékossági támogatás igénybevételével, akár már rövidtávon is hozzáférhető nyugdíj kiegészítésre tegyünk szert.
Biztosítások: Biztosítási védelemmel kombinált nyugdíj célú vagy szabad felhasználású megtakarítások, kiemelkedően magas hozamkilátásokkal, adókedvezménnyel és rugalmas hozzáférhetőséggel. Olyan sokféle megtakarítás létezik a piacon, hogy biztosan mindenki megtalálja a számára megfelelőt!
Bár „csak” közel százhatvanezer embert érint, mégsem szabad megfeledkeznünk egy fontos változásról a nyugdíjrendszerben, amelynek bevezetését az állam szerint a válság tette szükségessé. A nyugdíjpénztárak majdnem mindegyikében ugyanis a válság hatására az elért hozamok jelentős része elveszett, így az állam kárpótlásul megadta a döntés lehetőségét egy bizonyos rétegnek: A törvény kimondja, hogy az 52 évesnél idősebb önként belépett magán nyugdíjpénztári tagok, illetve a pénztárak ma már nyugdíjas tagjai 2009. december végéig lehetőséget kapnak arra, hogy visszaléphessenek a tisztán állami nyugdíjrendszerbe. Nekik ugyanis nem áll elég idő a rendelkezésükre ahhoz, hogy a magánnyugdíjpénztári megtakarításaik megfelelően kiegészítsék az állami nyugdíjat.
A nyugdíjasok közül, akik most 75%-os nyugdíjrátában részesülnek, mindenképpen megérheti a váltás, hiszen akkor automatikusan a 100%-os sávba kerülnének, ami közel egy harmadával több nyugdíjösszeget jelent.
Az 52 évesnél idősebb, de még nem nyugdíjas korú magánnyugdíjpénztári tagok pedig kiszámolhatják, hogy melyik variáció érné meg nekik jobban a jövőre nézve! Korábban is volt már hasonló jellegű törvény, akkor azonban a pénztárak segítettek az Ügyfeleknek a számolásban, ezúttal viszont nem számíthatnak a segítségükre! 
Amit a fentiekből mindenki tapasztalhat, hogy a folyamatos „kapunyitogatásokkal” és törvényváltoztatásokkal, egyre nyilvánvalóbbá válik az állami nyugdíjrendszer bizonytalansága és kiszámíthatatlansága, valamint az állami szerepvállalás mértékének elégtelensége!

Összefoglalva tehát:

Magyarországon az öregedő társadalom, és az egyre kevesebb aktív dolgozótól levonható járulék miatt, az állami nyugdíj folyamatosan csökken. Azok, akik 2013 után mennek nyugdíjba, az eddigi életkeresetük maximum 60%-át kaphatják meg, később ez az arány csak csökkenni fog. Az állami nyugdíj kiegészítéseként létrejött kötelező magán nyugdíjpénztárak a válság hatására rengeteget veszítettek a hozamukból és a szakértők szerint közel 10 éves fennállásuk óta nem hozták meg a hozzájuk fűzött reményeket. Ráadásul ezek inkább jöttek létre az állam, mint az állampolgárok megsegítésére.
A fentiek alapján tehát mindenki számára világosan látszik, hogy az állami nyugdíj, és a kiegészítésére létrehozott magán nyugdíjpénztárak összesített kifizetései sem lesznek elegendőek egy olyan mennyiségű öregségi nyugdíjra, amelyből meg lehetne élni!
Azok, akiknek még több mint 10 évük van hátra a nyugdíj korhatár eléréséig, már nem számíthatnak sem az államra sem pedig másra csakis saját magukra! 

 

Az egyetlen megoldás az ELŐTAKARÉKOSSÁG.

Ha ön is belátja ezt a problémát és szeretne tenni ellene akkor mi segítünk  Önnek!

Cégünk megalakulásának oka,hogy segítse a Magyarországon bajbajutott embereket !

 

Felmerült önben hogy is tehetné ezt meg  a cég és miért jó ez neki ?

 

Cégünk egy olyan karrier rendszert fejlesztett ki melyben egy előnyős nyugdíj alapot ad nekünk és a futamidő alatt is magas jutalékokat fizet a náluk dolgozó embereknek.

Tehát összefoglalva nyugdíjas éveink biztonságba kerülnek és közben is emelkedik az életszínvonalunk  !

 

Olyan emberek jelentkezését várjuk akik szeretnék biztonságban tudni a gyermekei és saját jövőjét is.

 

Mindenben segítünk Önnek de csak akkor ha ezt hagyja nekünk!

A jelentkezés és információ szerzés teljesen ingyen van,miért ne beszéljünk róla?

Szánjon rá 30percet az életéből és ígérem egy olyan lehetőséget adok önnek,hogy az a 30perc kamatostul megtérül !

 

Jelentkezés az alábbi elérhetőségek bármelyikén lehetséges:

 

Skype:orosz.imre.etibutik

Msn : o.imre101@gmail.com

Tel. : 06-70/4526193

 

Ha esetleg önt nem érinti de ismer olyan embert akit érdekelhet nyugodtan jelezze neki !

Köszönettel: Orosz Imre

Oldal: A realitások
A biztonságos időskor elérhető . Teremtsük meg együtt az alapját. - © 2008 - 2026 - biztonsagosidoskor.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat